Rosszkedv

Igen, rosszkedv... Mindenkinek vannak rossznapjai, hát így nekem is... lehet, hogy valaki morbidnak tartja a képet(lent), de szerintem szép. Amúgy... Amikor rosszkedvem van, ált. előveszem a kétszerakkoramintegyigazimacska plüssömet, és egész nap mindenhova azzal járkálok(most is itt van). Mert akkor úgy érzem, van valaki, aki mellettem ál, nem bánt, sőt megvéd. És... Általában ilyenkor mindíg a szemek jutnak eszembe. Egy embernek szerintem az a legfontosabb része. Látás nélkül nem látná a Hegyeket, a vízeséseket, a füvet, vagy más apró csepró dolgokat, de még az embereket sem. Szörnyű lenne. Visszatérve a rosszkedvhez. Ez nálam ált. akkor alakul ki, ha valaki, akit barátomnak hittem elhagy, cserbenhagy, elárul. Ez még annyira nem is lenne nagy dolog, de ma még a lelki szemetest is játszottam, ami rátezse egy lapáttal. Nekem is ürítenem kell néha... Nem vagyok az a "Jajj, depis vagyok, felvagdosom az ereimet" tipus, de talán ezért is rosszabb nekem ez az egész struktúra. Mindenki cska bazstatni tud, sosem lehetek első, mindíg veszítenem kell, és ráadásul a suliban si kell játszanom a jókislányt, mert különben beírást kapok, de a többi bu*i jótanuló a nagy egós fejével játszhatja a nagymenőt, őt még meg si dícsérik. Most kezdem cska megérteni Krisso-t, aki szinte mindig ilyen depis bejegyzéseket ír. Nem si vagyok az, hogy "Világfájdalmam van, mindenki vígasztaljon" emberke, de mégis. Azt hittem, ezt nem lehet fokozni, de azán mégis: a maskám élte most ingadozó. állatorvosnál van, sé nem tudom, mi van vele... Á, mindegy is, nem húzom a szót, mert a végén sírógörcsöt kapok...